A prosztatagyulladás (prostatitis) az 50 év alatti férfiak egyik leggyakoribb urológiai megbetegedése. Az urológiai panaszokkal jelentkező 18-65 év közötti férfiak több, mint 25%-ban fordul elő, és a férfiak 50%-a élete során legalább egyszer találkozik a betegség tüneteivel.
A kórképet napjainkban egyre inkább „prostatitis szindróma” alatt tárgyalják, hiszen gyakorisága ellenére még mindig keveset tudunk a betegségről, és a diagnosztikai lehetőségek is korlátozottak.
A prostatitiseket a következőképpen lehet felosztani:
- akut bakteriális prostatitis
- idült bakteriális prostatitis
- idült kismedencei fájdalom szindróma
- aszimptomatikus prostatitis
A prosztatagyulladás kialakulásának okai:
- fertőzések (immunhiányos állapotok következtében )
- stressz (a kismedencei izomzat fokozott tónusa)
- hormonális faktorok
A fertőzést létrehozó kórokozók leggyakrabban a húgycső alsó szakaszán telepednek meg, és különböző tényezők hatására a prosztatába kerülhetnek. A folyamat kialakulásában a szexuális kontaktusnak van a legjelentősebb szerepe, mivel elsősorban a hüvelyben kolonizálódnak a kórokozók, és megteremtődik a lehetősége annak, hogy szexuális kontaktus kapcsán átmenetileg a férfi húgycsövében szaporodjanak fel. Ezt követően a virulenciájuktól, illetve a szervezet immunrendszerének állapotától függően alakulhat ki prosztatagyulladás.
Felmerült az utóbbi időben a betegség autoimmun eredetének lehetősége is. Vizelési zavarok következtében megváltozhat a prosztatán belüli nyomás, mely szintén prosztatagyulladás kialakulásához vezet.
A prosztatagyulladás vér- és nyirokkeringés útján történő kialakulásának a mai ismeretek birtokában csekély a szerepe.
A prostatitis tünetei:
A kórképre a változó intenzitású, különböző régiókra korlátozódó fájdalmak, illetve az alsó húgyúti vizelési zavarok a leginkább jellemzőek. Felmérések alapján a fájdalmak leggyakoribb lokalizációja: prosztata/gáttájék: 46 % , herezacskó és/vagy herék: 39 %, hímvessző: 6 % , húgyhólyag: 6 %, keresztcsont: 2 %.
Alsó húgyúti vizelési panaszok közül a gyakori vizelési inger, a nehéz, vékony sugarú vizelés, a fájdalmas vizelés és a vizelés végén „utócsöpögés” lehet jellemző.
A prostatitis diagnosztikája:
- anamnesis (kórtörténet), prostatitis tüneti kérdőív
- fizikális vizsgálat
- vizelet vizsgálat
- vizelési napló
- uroflow (vizelet áramlás mérés) és visszamaradó vizelet mérés, esetenként urodinámiás vizsgálat
- (Az ejakulátum tenyésztésének, valamint a végbélen át történő UH vizsgálatnak önálló diagnosztikai jelentősége nincs !)
Az akut bakteriális prostatitis tünetei, kezelése:
Vizelési panaszok mellett akut gyulladásos tünetek (láz, hidegrázás, igen fájdalmas tapintatú prosztata) jelentkezhetnek, melyeket laboratóriumi eltérések (gyulladásos paraméterek, fehérvérsejt szám emelkedése) is követnek. Kezelésük csaknem minden esetben kórházi hátteret igényel, masszív, széles spektrumú antibiotikumokkal, valamint a gyulladás tüneti kezelésére alkalmas láz- és fájdalom- csillapítókkal történik. Tályogos beolvadás esetén műtéti megoldás (tályogmegnyitás) szükséges. A kezelést az akut tünetek megszűnése után legalább még négy hétig kell folytatni, a krónikus gyulladás megelőzése végett.
Krónikus bakteriális prostatitis tünetei, kezelésük:
Tünetei árnyaltabbak, mint akut esetben. A betegek 61%-ánál alhasi fájdalom, 16 %-ánál vizelési panaszok, 12 %-ánál áttetsző húgycső-váladékozás, 9 %-ában visszatérő húgyúti infectio, és 1 %-ában sexuális probléma figyelhető meg.
A krónikus, bakteriális prostatitist a hasonló panaszok miatt következő kórképektől kell elkülöníteni: prostata jóindulatú megnagyobbodása (BPH), sexuális úton terjedő betegségek, húgycsőgyulladás, hólyaghurut, hólyag és prosztata daganat, a végbél betegségei.
Kezelésükben fluorokinolonok, makrolidek, trimethoprim-sulfamethoxazol, valamint gyulladáscsökkentők és antioxidánsok alkalmazandók, a javulástól függően minimum 4-6 hétig. A visszaesés oka sokszor a kezelés idő előtti befejezése.
Gyulladásos eredetű idült kismedencei fájdalom szindróma tünetei, kezelése:
Tünetei a krónikus bakteriális prostatitis tüneteivel azonosak. Kezelésük során kezdeti, több hetes antibiotikus és gyulladáscsökkentő és antioxidáns terápia szükséges, majd esetleges alfa-blokkoló adása. Masszázs minden prosztatagyulladás esetében csak retenciós prosztataváladék jelenlétében javasolt. Kiegészítésként cink, szelén, multivitaminok, rozspollen készítmények jönnek szóba.
A nem gyulladásos eredetű idült kismedencei fájdalom szindróma kezelése az antibiotikus kezelés kivételével a fentiekkel azonos.
Dr. Papp Ferenc
